A MAGYAR RÖGBI FOTÓ- DOKUMENTUM ÉS VIDEÓ GYŰJTEMÉNYE 1978.
a képekre kattintva azok nagyobb és letölthető teljes változata jelenik meg

 

ingyen webstatisztika


1978. január
január 19. Bécs, Ausztria
Már 1977-ben összejött néhány érdeklődő az ott dolgozó angolszászok ösztönzésére és némi parodisztikus gyakorlás után annyira megtetszett nekik a játék, hogy megalakították a Vienna Celtic Rugby Footbal Club-ot ezen a napon.
Az alapító tagok John Skinner (skót), Will Crisp (amerikai) illetve a Johann Schweiger és a Bernhard Eigenberger körül csoportosuló számos osztrák fiatal.

Forrás: www.viennacelticrugby.at

Will Crisps, alapító tag, az Economist üzleti magazin helyi képviseletetének egyik vezetőjének (már nyugdíjas) szavai az indulásról:
"What was to become Vienna Celtic Rugby Football Club had its first practice in the summer of 1977, organized by the Scot John Skinner, who was then a teacher at the Vienna International School. The club was formally organized in January, 1978. At that time there were no other rugby clubs in Austria. Initially, we played matches in Czechoslovakia and Italy. In the autumn of 1978 as far as I remember, we made contact with a new rugby club in Budapest and played our first match in Hungary there."
A klubalapításhoz vezető út első állomása az volt, hogy 1977 nyarán a Bécsi Nemzetközi iskola tanára a skót John Skinner megtartotta az első edzést. Akkor még nem volt másik rögbiklub Ausztriában. Hívatalosan a klub 1978. januárjában alakult. Először Csehszlovákiában és Olaszországban játszottunk mérkőzéseket.
Ha jól emlékszem, 1978. őszén vettük fel a kapcsolatot egy újonnan alakult klubbal Budapesten (valószínűleg a Botonddal és Carlo Passalacqua közreműködésével - szerk.) és játszottuk első magyarországi mérkőzésünket.
A Sárközi István által közreadott levél értelmében 1979 januárjában írt William Crisps egy levelet a magyar Botond Klubnak - ez volt a kapcsolatfelvétel, mely eredményeképpen május 20-án Budapesten lejátszották az első mérkőzést.



1978 az újrakezdés éve:

Forrás: Bene Kálmán - A magyar rögbi sport története 1969-1988

Bene Kálmán beszámolója a fejleményekről:
"1978 kora tavaszán bementem a Bogdánffy utcai Általános Iskolába, ahol Czabán Dániel tanár úrral hosszasan, de eredményesen megbeszéltük a rögbi sport jövőjének egy lehetséges módját. Ő már mint veterán tízpróbázó csak edzőként vett részt az ELTE-BEAC atlétika szakosztályának munkájában, de ez nem elégítette ki tenni vágyását.  Vállalta, hogy megbeszéli barátjával, dr. Varga Miklós elnökkel - egykori sportolóval - hogy néha engedélyezze egy-egy mérkőzés megtartását az ELTE-BEAC sporttelepén. Bizony, ilyen sovány kis lehetőséggel indult a nagy fordulat. Czabán Dániel vezetésével a két csapat, Botond RC és az Árpádföld edzéseket és mérkőzéseket tartott, ami nemcsak újabb játékosokat eredményezett, részben a régi Építőkből, hanem felkeltette az ELTE-BEAC vezetőinek érdeklődését. Mivel gondot nem okoztunk, így megtűrtek bennünket a következő 1979-es évben is, hála Czabán tanár úr lobbyzásának. Így következett be a nevezetes, első "nemzetközi mérkőzésre" a Carlo Passalacqua által beajánlott Vienna Celtic bécsi csapattal."
Forrás: Bene Kálmán - 1970. és 1988. között aktív rögbis és sportszervező





1978. május


Néphadsereg című lap 1978.05.05-i száma - rögbi az udvaron:

Forrás: Árkai Zs. - Győr


május 7. Szovjetúnió - NSZK 64-9
a forrás szerint május 9-én is volt egy CCCP-NSZK mérkőzés ugyanilyen eredménnyel


május 21. Budapest, BEAC Sporttelep 10.00
Hat év szünet után az első rögbimérkőzés: Lágymányos - Árpádföld



Lágymányos majd Botond ----------------------------------------------------- Árpádföld



A győztes Árpádföld - fénykép forrása: Galántai Gábor


További két fénykép a mérkőzésről, Bene Kálmántól:







május 28. vasárnap 15.30 Csehszlovákia - Lengyelország válogatott mérkőzés - pozsonyi Új Szó hetilap - TV műsor:





1978. szeptember
A nemrég alakult első ausztriai csapat külföldi próbálkozásait Csehszlovákia irányába kezdte. Will Crisps, Vienna Celtic RFC alapító tag, az Economist üzleti magazin helyi képviseletetének egyik vezetőjének (már nyugdíjas) szavai:
"Regarding our 1978-9 contacts in Czechoslovakia: I sent a letter to a sporting association in Bratislava, which didn’t have a rugby team. The letter got sent to Zbrojovka Brno. Then we got put in contact with Jerzi Kotlovi of the Gottwaldov Rugby Club. Celtic must have played  two matches on the very good Gottwaldov pitch in the spring of 1978 or 1979. Clearly, although we did not understand it at the time, rugby was much more established in Bohemia and Moravia than we realized. In fact, we were almost completely in the dark regarding rugby in the countries surrounding Austria."
Az 1978-79-es csehszlovák kapcsolatunkat illetően: Küldtem egy levelet egy pozsonyi sportszövetségnek, de nekik nem volt rögbicsapatuk. A levelet továbbküldték a Zbrojovka Brno-nak. Eztuán kerültünk kpacsolatba Jerzi Kotlovi-val a Gottwaldovi (ma Zlin ismét) Rögbi Klubnál. A Celtic azt hiszem két meccset játszhatott 1978. vagy 1979. tavaszán Gottwaldovaban, azon a kiváló füves rögbipályán. Egyértelmű, habár ennek akkor még nem voltunk tudatában, hogy a rögbi sokkal beágyazottabb volt a cseh és a morva részen, mint azt gondoltuk volna. Valójában az ausztria környéki rögbiről halvány fogalmunk sem volt akkortájt.
"From Gottwaldov, we established contact with Milos Dobry of Rugby Club Olomouc, and this spread from Zbrovka to Ingstav, Brno. I have to say that the Zbrovoka pitch was iron hard, uh. But the other pitches were soft and comfortable. At that time, the ruling rugby club in Czechoslovakia was at Vyskov, north of Brno. Let’s face it, other than a sugar beet factory in the town, there wasn’t much else to do, so they organized an excellent rugby club."
Gttwaldovon keresztül sikerült kapcsolatot kialakítanunk Milos Dobrival az Olmüci Rögbiklubból. A Zbrojovka után az Ingsatv Brnoval is összejöttünk. A Zbrovka pályája iszonyat kemény volt. A többi pályal azonban puha és jó állapotú volt. Ekkortájt a vezető csehszlovák rögbi klub a Brünntől északra található Vyskov volt. Valljuk be, a városban semmi másnem volt csak egy cukorrépa üzem, így jobb híján szerveztek egy kiváló rögbiklubbot.
"In the period 1978—79 we had several Americans on the Celtic club who were studying in Vienna. Frankly, this was a difficult time in East-West relations. The American boys were amazed and wide-eyed when crossing the “Iron Curtain” into Czechoslovakia. In fact, the tough Czech frontier guards at the Miskov, I think, crossing point looked at the boys’ passport photos, where they did not have beards, and said, ‘you’ve got beards now. If you want to come into our country, then shave off the beards.’ So the boys had to take one dull razor with cold water and shave off their beards, with much yelling and complaining. Most of these American boys are now successful executives, academics and fathers, but they always remember shaving off their beards on command of the Czech border guards at Miskov."
Az 1978-79-es isőszakban számos Bécsben tanuló amerikai volt a Celtic-ben. Az igazat megvallva, meglehetősen kényes időszak volt a kelet-nyugati kapcsolatokat illetően. Az ameriakiak szeme kerekre nyílt a csodálkozástól, mikor áthaladtunk a "vasfüggönyön"Csehszlovákiába. A kemény határörök, azthiszem a Msikovi határtkelőnél, ránéztek a fiúk útlevélképére és felkiáltottak, hogy nekik nincs szakálluk a képen, míg most van. Ha be akarnak jönni az országunkba, tessék levágni a szakállakat. Így tehát a fiúknak fogniuk kellett egy életlen borotvát és hideg vízzel le kellett vágniuk szakállukat nagy sziszegések és jajszavak közepett. Ezen amerikai fiúk zöme ma sikeres üzleti csúcsvezetők, a tudományos élet reprezentánsai, és családapák, de soha nem felejtik el, hogy a miskovi cseh határőrök parancsára le kellett vágniuk szakállukat hajdanán.





szeptember 30. (?) Botond SC a BEAC hátsó pályán - Erdélyi Sándortól:

Álló sor balról: Varga Sándor, Horváth György, Peresztegi Lajos, Kelemen Tibor, Otolecz János (Nagybácsi), Bogár Pál (Szőr), Kovács István, Müller András
Guggolnak: Kiatipisz Janisz, Bene Kálmán, Bogár József (Kismadár), Bába Ferenc, Hegedüs János
Elől: Szalay Dezső
Labdával az utánpótlás Bene Laci és Bába Feri
"Ez a kép 1978 őszén készült az új szerelésben, amelyet mindenki a saját pénzéből vett meg - A XI. Bogdánffy u.-i BEAC hátsó edzőpályáján.
A fentieknek az ad különleges értéket, hogy ezek a zömmel családos emberek rögbi iránti lelkesedése tette lehetővé, hogy később az ELTE-BEAC vezetése befogadjon bennünket és hivatalos szakosztályként legalizálja az addigi baráti társaságot.
Az ELTE-BEAC későbbi nagy siker sorozatának ez volt az előzménye, enélkül nem jött volna létre.
Ezekhez a fanatikus rögbisekhez csatlakoztak az Árpádföldtől és a Czabán Dániel által szervezett BEAC atlétákból álló személyek
."
Forrás: Bene Kálmán - 1970. és 1988. között aktív rögbis és sportszervező

Ugyanez a beállás pár pillanat különbséggel Bene Kálmán gyüjteményéből:

 



1978. október

október 25.
A Botond egy Juvenia Krakkow meccset szervezett, mely ebben az évben meghiúsult:

Forrás: Bene Kálmán - A magyar rögbi sport története 1969-1988

Az elmaradt mérkőzést megelőző felkészülésről:

Forrás: Bene Kálmán - A magyar rögbi sport története 1969-1988


A BEAC hátsón gyakorló csapat fényképének eredetije:

Forrás: Bene Kálmán - 1970. és 1988. között aktív rögbis és sportszervező


Bene Kálmán a kor szellemét idéző beszámolója:
"Rosszabb volt a helyzetünk, mint Komjády Bélának, aki anno maga festette a vízilabda kapukat, mint a válogatott vezetője.  Mi ellenszéllel is dacoltunk.
Erre egy megtörtént eset:
1978-ban már az ELTE-BEAC-nál voltunk, mint megtűrt alkalmi sportolók - Czabán Dani segítségével - amikor ősszel a Juvenia Krakow csapatát fogadtuk volna, de az edzőpályát sem kaptuk meg a mérkőzésre.  
A sporttelep igazgatója jó szándékkal felhívta a XI.ker. Budafoki úti Kábelgyár SC elnökét - aki történetesen a vállalat igazgatója is volt - és kérte a pályájukat nekünk. Véletlenül elfelejtette megemlíteni, hogy rögbiseknek kell.  Közölte velem a jó hírt, hogy menjek be az igazgatóhoz megbeszélni a részleteket. Fő-fő elvtárs mosolyogva és barátságosan fogadott - a titkárnő hozta a kávét – minden oly szép volt a mesében ....
Mondta, hogy ő él-hal a sportért és ezért is vállalta a sportkör vezetését, pedig sok dolga van. Én udvariasan megköszöntem és egyúttal meghívtam a meccsre, mert ez lesz az első nemzetközi rögbi meccs Magyarország történetében (más okok miatt nem ez lett).  Fő-fő elvtársnak megállt a lélegzete, megmerevedett és azt mondta: "imperialista sportoknak nem lesz helye az ő(?) sporttelepén, mert ő azt hitte, hogy focimeccsre kérik el. 
Hasztalan volt minden győzködésem és udvarias kérésem kérlelhetetlen volt, de érezve a helyzete fonákságát, azt mondta,ha focimeccsre kérem majd, akkor azt teljesíti. 
Ma már szinte hihetetlen, hogy közel negyven éve milyen sötét gondolkodású személyek voltak döntő pozícióban. Talán ezért is omlott össze kártyavárként a szocializmus, mert a kontraszelekció miatt ilyen sötét alakok vezették.
Az ELTE-BEAC Egyetemi Sport Klub elnökségében csak egyetemi tanárok foglalhattak helyet - az autonómia miatt - de oda ügyesen becsempészték az MSZMP Egyetemi Alapszervezetének egyik tagját, dr. Szigeti Zoltánt.
Így, amikor az Elnökség 1979 végén tárgyalta a rögbisek előterjesztését a Tömegsport Szakosztályba való felvételről, akkor az erről szóló vitát úgy zárták le, hogy az MSZMP oda delegált, "beépített tégláját" kérték fel a szakosztály vezetésére, amit dr. Szigeti Zoltán kelletlenül, de elfogadott.
Mindezt dr. Varga Miklós elnök mesélte el nekem!
Hozzátéve a fentiekhez, hogy abban az időben egyetemi tanár csak MSZMP tag lehetett, így nyilvánvalóan a sportkör elnökségében is csupa párttag ült, de ezek csak papíron voltak kommunista párttagok, egyébként csak "helyezkedtek".
Így dr. Szigeti Zoltán nyakába varrták a rögbiseket, aki eleinte nem is értette a helyzetét. Mint szakosztály elnök azt sem tudta, eszik, vagy isszák a rögbit, ráadásul sose. Megnyugtattuk, hogy velünk csak a dicséretekre és a gondtalan boldogsággal eltelt évek várnak rá a jövőben.
Hiszékeny típus volt - ezért is volt MSZMP vezetőségi tag. Természetesen az Egyetemi Pártbizottságon foglalkoztak az üggyel és megkérték, hogy tartsa rajtunk a szemét, de ez nem besúgást jelentett, mert MSZMP tagot a III/III-as beszervezéssel nem alkalmaztak besúgónak.
Fentieket ő maga mondta el, amikor egy aláírás végett felkerestem betegségében a lakásán. Meghatódott, hogy a csapat nevében jobbulást kívántam néki és akkor kissé kitárulkozott, részben, hogy figyelmeztessen bennünket.
Még 1980-ban az ő kezdeményezése kezdtük szervezni a moszkvai Repülőműszaki Főiskola rögbi csapatának a fogadását, amely a moszkvaiak ajánlkozó levelének a folytatásaként került dr. Szigeti Miklós hatáskörébe. Neki adták át a Klubhoz érkezett levelet, mint "illetékesnek". Itt elemében volt - orosz nyelvtudása révén -  és nyilván őt is erősen motiválta, hogy egy " szovjet elvtársi csapatot" fogadna a szakosztálya, amivel azután takarózhat az őt bíráló elvtársaival szemben.  Ilyen bolond világ volt akkor!
"
Forrás: Bene Kálmán - 1970. és 1988. között aktív rögbis és sportszervező





A fehérvári klubban összeállított cikkek és fényképek tablógyüjteménye - főként Erdélyi Sándor anyagaiból