A SZENTESI FOCI - DOKUMENTUM ÉS VIDEÓ GYŰJTEMÉNYE 1950-1959-ig
a képekre kattintva azok nagyobb és letölthető teljes változata jelenik meg

 


1950.

Szentesi Kase - Sz.V.S.E. II. - II. oszt. bajnoki mérkőzés, a Szentesi Kase csapata. 1., Kószó Ferenc 2., Sajtós Sándor 3., Tóth András 4., Horváth Sándor 5., Csömör Zsigmond 6., Garai Ferenc 7., Szemeredi András 8., Zsótér István 9., Mészáros István 10., Páger Lajos 11., Pulya Pál 12., Török János III. 13., Orosz Imre 14., Traj János 15., Kovács 16., László Gyula 17., idegen játékos.




1951.
tavasz - Szentesi Kinizsi - Hódmezővásárhelyi Dózsa 1-2

Forrás: Nagy szentesi sportkönyv - 2006.

Arnóczky József életpályája:

Forrás: Nagy szentesi sportkönyv - 2006.


A Szentesi Vasutas Szentesi Lokomotiv-ra változtatja a nevét.



Szabó László, a későbbi sikeres edző 1950-ben lett leigazolva serdülő játékosként a Kinizsi csapatához.



"A Szentesi Honvéd különbözõ neveken hasonló pályát futott be, mint a Spartacus, csak õk a megyei I. osztályban is szerepeltek, majd a Kinizsivel való néhány éves fúzió alatt Klapka Munkás Testnevelõ Egylet (KMTE) néven NB III-ban is. Az 1968-as szétválás után néhány évvel a csapat Damjanich SE néven fejezte be pályafutását.
Rövid életû volt a Szentesi Építõk futballcsapata, amely az építõiparban dolgozók együttese volt. 1950-tõl 1954-ig létezett, és a járási bajnokságban játszott.
Hasonló kvalitású együttes volt a Szentesi Vörös Meteor, amely a kiskereskedõk csapata volt, és kb. egy évtizedig létezett az ötvenes években."
Forrás: szentesinfo.hu





1952.


Abonyi János visszaemlékezései a Nagy szentesi sportkönyvben - 2006.:
"1951. és 1953. közötti időben Budapesten tanultam, dolgoztam, és mint ipari tanulóként a focit is természetesen folytattam.
1954 őszétől 1956 őszéig katonai szolgálatot teljesítettem. Itt a versenyszerű labdarúgást nem folytattam.
"

Munkaerőtartalékok Hivatalának labdarúgó csapata - Budapest.
Balról a harmadik Abonyi János. A hetedik Dégi István színművész (Makó, 1935. augusztus 21. – Budapest, 1992. november 8.) kétszeres Jászai Mari-díjas magyar színművész).

Forrás: Abonyi János, aktív labdarúgó 1949-66., edző 1976-2002.




"A Szentesi Spartacus labdarúgócsapata 1952-ben alakult meg mint a szövetkezeti dolgozók együttese. Elsõ elnöke Dancsó Imre volt. Általában a járási bajnokságban vitézkedtek több-kevesebb sikerrel, 1968-as megszűnésükig."
Forrás: szentesinfo.hu



1953.


"Nagy múltú szentesi egyesület a Szentesi Vasutas SC, amely egyes források szerint 1928-ban, mások szerint 1930-ban alakult. Alapító tagja, majd fõtitkára 1930–51-ig Gerecz Elemér volt. Legendás elnökei közé tartozott Náday Géza,aki egyben Szentes állomásfõnöke is volt. A Szentesi MÁV legjobb eredményeit a II. világháború alatt érte el, amikor a csapat megnyerte a Délvidéki Területi Bajnokságot, és osztályozó meccset játszhatott az NB II-be jutásért. Ezt sajnos nem sikerült megnyernie, így a feljutás elmaradt.
A háború után általában a megyei I. osztályban szerepelt a Vasutas, az 50-es évek korszellemének megfelelõen esetenként Törekvés, esetenként Lokomotív néven. Tudomásunk szerint 1957-ben megyei I. osztályú bajnokságot nyert, de az átszervezések miatt a magasabb osztályba jutás megint elmaradt. Megemlítendõ ebbõl az idõbõl Dora Tóth Imre edzõ, aki évtizedeken keresztül tevékenykedett a csapat körül, és a minden poszton játszó kétlábas csupaszív Váradi Illés, aki40 éves kora felett is aktív játékosa volt a csapatnak. A MÁV volt az anyaegyesülete az elõbb említett Orosz Pálnak, aki a Ferencvárosban játszva olimpiai bajnok lett.
1957 után a járási és megyei II. osztályban játszott a Vasutas, amely 1978-ban szüntette meg a felnõtt csapatát, majd 1982-ben a labdarúgó szakosztályát."
Forrás: szentesinfo.hu




1954.
április
Kecskeméti TE - Szentesi Kinizsi 1-1

Forr ás: Nagy szentesi sportkönyv - 2006.


1954. május
május 2. Szentesi Kinizsi

Állnak: Török Lajos, Mikecz Sándor, Bencsik György, Tóth István, Nádai Ferenc, Gazsi Sándor, Radics Béla
Guggolnak: Kádár József, Zsótér István, Gujdár László
Ülnek: Horváth Mihály (Bohóc), Gágyor László, Pólya László
Forrás: Török Lajos hagyatéka - lánya Benárth Pálné révén 2019.02.


június

Forrás: Nagy szentesi sportkönyv - 2006.


A Szentesi Törekvés (MÁV) a Csongrád Megyei 1.o-ban 14. helyen végez 14 ponttal.




A később sikeres játékos és edző, Mikecz Sándor pályájának 4 évtizedéről 1979-ben a Szentesi Élet hasábjain - 1936-ban kezdett focizni, 1954. óta edző:

Forrás: Szentesi Élet



1955.
A szentesi csapat

Forrás: Nagy szentesi sportkönyv - 2006.


A Szentesi Törekvés (MÁV) a Csongrád megye 1.o.-ban 9. helyen végez 22 ponttal.

A Szentesi Kinizsi - vélhetően a csongrádi pályán:

Forrás: Török Lajos hagyatéka - lánya Benárth Pálné révén 2019.02.


Mérkőzés az ötvenes években:

Forrás: Nagy szentesi sportkönyv - 2006.




1956.
1956. január
január 12.
Janó Györgyöt kinevezik a Kinizsi pálya gondnokává.




A szentesi csapat:

Forrás: Nagy szentesi sportkönyv - 2006.


Abonyi Sándor visszaemlékezései a Nagy szentesi sportkönyvben - 2006.:
"Teltek, múltak az évek, ahogy kinőttem az ifiből a II csapatba kerültem, a lelkes és híres „Kéknyíl"- be, ahol már idősebb játékosok és az ifiből érkező utánpótlás játszott. Sokat tanultunk az öregektől, akik befogadtak, és baráti szeretettel egyengették az utunkat. Gránicz Pali volt a kapusunk, Kozma, Kandász, Jojó bácsi, Nagy Imre, Néger, Bélteki István és még sokan mások, akiknek már nem jut eszembe a nevük.
A mérkőzés után, a kiszáradt torkú társaság „maflát" ivott, ami 2 dl borból és 3 dl szódavízből állt.
Egy-egy ilyen korsó ital után újjászülettünk, és hazáig nótázva adtuk hírül győzelmünket.
Engem nem zavart, hogy nem az I-es csapatban játszom, hanem a II-ben, mivel a futball sport iránt nagy szeretettel vonzódtam. Az volt a fontos, hogy a hétvégeken focizzak, hogy azt az I-ben vagy II-ben teszem, szinte nem számított. Ha jól emlékszem, három alkalommal játszottam az I-es csapatban. Bizonyára az edző ezen a szinten már többet követelt tőlem, mint amit nyújtottam. Ezért inkább a II-ben játszottam, ahol nagyon jól éreztem magam, mert összetartó, egymást segítő, jó szellemiségű együttes volt.
Minket is elért 1956. elszámoltatása. Tudtuk és éreztük, hogy a futballistákat is figyelik '56 után.
"

Abonyi Sándor életpályája:

Forrás: Nagy szentesi sportkönyv - 2006.

A Szentesi Törekvés (MÁV) a Csongrád megye 1.o.-ban 14. helyen végez 9 ponttal



Szentesi Vörös Meteor - Csongrád megye 2.o. 12. hely





A Szentesi Kinizsi 1956-ban:

Forr ás: Nagy szentesi sportkönyv - 2006.


Szentesi Kinizsi - Magyar Válogatott

Forrás: Nagy szentesi sportkönyv - 2006.


Abonyi János visszaemlékezései a Nagy szentesi sportkönyvben - 2006.:
"1954 őszétől 1956 őszéig katonai szolgálatot teljesítettem. Itt a verseny- szerű labdarúgást nem folytattam. Leszerelésem után anya egyesületemben, a Szentesi Kinizsiben ismét a labdarúgásnak élhettem szabad óráimban, több-kevesebb sikerrel."




1957.

1957. május
május 1.
Abonyi Sándor visszaemlékezései a Nagy szentesi sportkönyvben - 2006.:
" Minket is elért 1956. elszámoltatása. Tudtuk és éreztük, hogy a futballistákat is figyelik '56 után. Így történt ez velem is. Most, hogy emlékeimben kutatom a szépet, megjelenik a rossz, a szomorú emlék is, mivel én is forradalmár voltam. Megvolt az okom arra, hogy részt vegyek egy romlott, gonosz társadalom lerombolásában. A forradalmat a külső hatalom legyőzte, és eljött a számonkérés.
Tehát minden lépésem figyelték. Két biztos pont volt a számomra egy pár évig; a futballpálya és a munkahelyem. Csak köszönettel tartozom ismeretlen védelmezőimnek.
Szép napos idő volt 1957. május 1-jén. A város sportolói (a futballisták is), díszes sportöltözékben vonultak föl. Félelmetes év 1957., hiszen majdnem mindenki részese volt valamilyen formában a forradalomnak, és nagyon kellett vigyázni szóban és cselekedetben is, mert a pufajkások az okot keresték. Ha a delikvensnek volt sapkája azért, ha nem volt sapkája meg azért vitték el.
Bizony, aki oda került, a későbbiekben egy szót sem mert mondani a vendéglátás eseményeiről.
Mint említettem, vonultunk, és igen fegyelmezetten mentünk. Lassan a mostani „fehérház" tájékára értünk, és hallottuk Lengyel elvtárs rekedt hangú köszöntését, majd kiemelten név szerint köszöntött két sorainkban haladó futballistát kiváló teljesítményük elismeréseként.
Majd jött az ismert rigmus: „Éljen és virágozzék a szovjet és magyar nép megbonthatatlan testvéri barátsága!" Utána: „Reszkessenek a sorok között bujkáló gaz ellenforradalmárok! Halál a nép ellenségeire!"
Mindez, amit leírtam, csak szavak. Szavak azok számára, akik nem érezték még sohasem a gyomrukat a torkukban, akiket ok nélkül még soha sem rugdostak és ütlegeltek, akiket még soha sem fenyegettek halállal, kik még soha sem féltek az aktuális hatalom pribékjeitől, azok nem tudják, és soha ne is tudják meg, hogy milyen „szabadságban" éltünk mi az ötvenes években!
Ma, amikor ezeket az emlékező sorokat írom, nincs bennem gyűlölet, harag, mert tudom, hogy nem az én dolgom a számonkérés. Az égi hatalom, mely létezik és rendelkezik mindenki fölött, majd számon kéri tetteinket, és mindenkit érdemei szerint ítél meg.
Ami pedig az én sport pályafutásomat illeti, arról összegzésül csak annyit, hogy nekem nem sikerült sportkarriert befutni, de örülök, hogy amíg tehettem, sportoltam. Hiszem, hogy az a rengeteg munka, amit befektettem, öreg napjaimban pozitívumként visszakapom. Mikor ezt a kis emlékezést lejegyeztem, már hetvenhat éves vagyok, és úgy érzem, a koromnak megfelelő egészségi állapotban. Az apróbb egészségügyi problémák ellenére azt azonban állítom, hogy a sportban szerzett fizikai erőnlétet ma is hasznosítom. Naponta tornázom, kerékpározom, és egy kicsit még dolgozom, kertészkedem a ház körül.
Soraimat tisztelettel ajánlom főleg azoknak a fiataloknak, akik eddig elkerülték a sportlétesítményeket.
"



A Szentesi Kinizsi ifi - megyei bajnok

Forrás: Nagy szentesi sportkönyv - 2006.


1957. szeptember
Abonyi János visszaemlékezései a Nagy szentesi sportkönyvben - 2006.:
"Leszerelésem után anya egyesületemben, a Szentesi Kinizsiben ismét a labdarúgásnak élhettem szabad óráimban, több-kevesebb sikerrel. 1957 őszén kerültem be az első csapatba, mely akkor az NB IlI-ban szerepelt. Ott több poszton is játszottam. Felemelő érzés volt a város első csapatában játszani, hiszen abban az időben a teltházas mérkőzések voltak sorozatban. Tisztelték és szerették a szurkolók a csapatot, mely természetesen kölcsönös volt. Vidéki mérkőzéseinkre is elkísértek szép számmal, ahol a biztatás nem maradt el soha.
Ebben az időszakban Lenner Gyula bácsi és Piszlinger edző volt a csapat irányítója, természetesen nem azonos időben. A csapat tagjai voltak: Gágyor László, Kádár József, Gujdár László, Pólya László, Gazsi Sanyi, Abonyi Sándor, Abonyi János, Gágyor János, Tóth István, Géczi Sándor, Aradi László, Süli Mátyás, Nádai Buksi, Galló Sándor. Több esetben kimaradtam az első csapatból, ami természetesen nem okozott számomra tragédiát, hiszen nem hozza az ember mindig a legjobb formáját, és vigaszként mindig várt a KÉK-NYÍL, ez a feledhetetlenül csodálatos tartalék csapat, melynek intézője Török Pista barátom és Hegyi Imre bácsi, a csapat mindenese volt. Remek emberek alkották ezt a kis együttest, olyanok, akik megérdemlik, hogy nevük ne menjen feledésbe: Horváth Misi, Kandász Feri, Csernák Öcsi, Abonyi Sanyi, Dorogi Laci. Több esetben erősítette a Kéknyűt: Zöldi Laci, Gágyor Jancsi, Galló Sanyi, Gágyor Laci, Mányai Sanyi. A csapat a Járási Bajnokságban szerepelt, ahol bajnokságot is nyert. Több esetben kimagaslóan helyettesítette az első csapatot, meghívásos, barátságos mérkőzéseken.
Egy ilyen alkalom volt, amikor az első csapat nem tudta teljesíteni Gyula, akkor NB II-ben szereplő labdarúgó csapat meghívását, így a Kéknyílra hárult, hogy ennek a nagyon szép meghívásnak eleget tegyen, és felvegye a kemény harcot a nála öt klasszissal jobb ellenféllel. Féltünk nagyon, de nagy gondoskodással készültünk fel a mérkőzésre.
Nem feltartott kézzel mentünk ki a pályára, hanem elszánt győzni akarással, egymás megsegítésével, egymás iránti szeretettel. Ez a tömény kohéziós erő uralkodott ebben a nagyon mostohán kezelt csapatban, mely bebizonyította, hogy tud és szeret focizni, hogy képes nagyot alkotni, bármi áron megküzdeni és győzni.
A mérkőzés félidőben 2:2 -re sikerült, de a félidő után minden energiánkat bevetve, a jó összmunkánkkal 4:2 -re megvertük 1958-ban a híres gyulai NB Il-es ellenfelet. Minden játékos odatette magát, hogy ez a nagyon szép eredmény megszülethessen, de Horváth Misit a kapusunkat, külön ki kell emelni, ő a mezőny fölé nőtt.
Minden játékos szívesen öltötte magára a tartalék csapat mezét, mert vonzó volt a társaság, örömmel vártuk a vasárnapokat, hogy a pályán bizonyítsuk ennek a csapatnak a megtörhetetlen szellemét, szeretetét, toleranciáját.
Én itt szerettem játszani, mert úgy éreztem, hogy megbecsülnek, szeretnek, és igényt tartanak rám. Amennyiben volt nézetkülönbség a játékostársak között, az a legrövidebb időn belül rendeződött kollektív hozzáállással és a feledhetetlen Hegyi Imre bátyánk jó akaratával.
Nagyon fáj nekem, ilyen hosszú idő távlatából is, hogy ez a nagyszerű csapat nem érdemelt meg egy tablót, fényképekkel, mely emléket állít erről az elfelejtett, mostohán kezelt, árva labdarúgó csapatról. Senkit nem szeretnék megbántani, vagy okolni, de a hiányérzetem őszintén elmondtam, ami más labdarúgó társaim véleménye is.
Talán még pótolható, talán még helyre hozható, biztos van még hely a falon.
Kedves Fiatalok! Egy jó csapatot nem szabad feledésbe küldeni, a jó példára mindig szükség van!
Összegezve itteni labdarúgó pályafutásom, azt mondhatom, hogy szép és emlékezetes volt, nagyon baráti, főleg a Kéknyíl csapatában. 1962-ig voltam a Szentesi Kinizsi Labdarúgó Szakosztályban
."


Kinizsi 1957-ben:

Forrás: Szentesi Élet - 2002.07.19.




1958.
A Szentesi Kinizsi serdülő csapata:

Forrás: Nagy szentesi sportkönyv - 2006.


A Szentesi Kinizsi ifi csapata:

Forrás: Nagy szentesi sportkönyv - 2006.

Mérkőzés a Kinizsi pályán

Forrás: Nagy szentesi sportkönyv - 2006.


május elsején:

Forrás: Nagy szentesi sportkönyv - 2006.

És az eredeti fénykép:

Forrás: Abonyi János, aktív labdarúgó 1949-66., edző 1976-2002.




Forrás: Nagy szentesi sportkönyv - 2006.



A szentesi csapat

Forrás: ifj. Bodnár János (szül.: 1960.)

A szentesi Kinizsi Honvéd 1958. nyár elején:

Forrás: ifj. Bodnár János (szül.: 1960.)

Szentesi Kinizsi

Forrás: Nagy szentesi sportkönyv - 2006.


június 2. ÉDOSZ Délkerületi Válogatott Bodnár János edzővel:

Forrás: Nagy szentesi sportkönyv - 2006.



Forrás: Nagy szentesi sportkönyv - 2006.


Kinizsi:

Forrás: Garai Sz. Imre



A csapat:

Forrás: Szabó Ili révén Bernáthné Máriától - Török Lajos öröksége

1958. július
A szentesi focicsapat a Balatonon - pontos időpont nem ismert:

Forrás: Abonyi János, aktív labdarúgó 1949-66., edző 1976-2002.
Abonyi, Nagy, Borda, Dömsödi, Csendes, Halász, Horváth, Zöldi




Aradi László - Cila életpályája:

Forrás: Nagy szentesi sportkönyv - 2006.



1959.
Szentesi Kinizsi

Forrás: Nagy szentesi sportkönyv - 2006.

És a fenti kép eredetije 1959. december 12-i datálással:

Forrás: Abonyi János, aktív labdarúgó 1949-66., edző 1976-2002.