A SZENTESI FOCI - DOKUMENTUM ÉS VIDEÓ GYŰJTEMÉNYE 1950-1959-ig
a képekre kattintva azok nagyobb és letölthető teljes változata jelenik meg

 


1950.

Szentesi Kase - Sz.V.S.E. II. - II. oszt. bajnoki mérkőzés, a Szentesi Kase csapata. 1., Kószó Ferenc 2., Sajtós Sándor 3., Tóth András 4., Horváth Sándor 5., Csömör Zsigmond 6., Garai Ferenc 7., Szemeredi András 8., Zsótér István 9., Mészáros István 10., Páger Lajos 11., Pulya Pál 12., Török János III. 13., Orosz Imre 14., Traj János 15., Kovács 16., László Gyula 17., idegen játékos.





1951.
tavasz - Szentesi Kinizsi - Hódmezővásárhelyi Dózsa 1-2

Forrás: Nagy szentesi sportkönyv - 2006.

Arnóczky József életpályája:

Forrás: Nagy szentesi sportkönyv - 2006.


A Szentesi Vasutas Szentesi Lokomotiv-ra változtatja a nevét.



Szabó László, a későbbi sikeres edző 1950-ben lett leigazolva serdülő játékosként a Kinizsi csapatához.



"A Szentesi Honvéd különbözõ neveken hasonló pályát futott be, mint a Spartacus, csak õk a megyei I. osztályban is szerepeltek, majd a Kinizsivel való néhány éves fúzió alatt Klapka Munkás Testnevelõ Egylet (KMTE) néven NB III-ban is. Az 1968-as szétválás után néhány évvel a csapat Damjanich SE néven fejezte be pályafutását.
Rövid életû volt a Szentesi Építõk futballcsapata, amely az építõiparban dolgozók együttese volt. 1950-tõl 1954-ig létezett, és a járási bajnokságban játszott.
Hasonló kvalitású együttes volt a Szentesi Vörös Meteor, amely a kiskereskedõk csapata volt, és kb. egy évtizedig létezett az ötvenes években."
Forrás: szentesinfo.hu





1952.
1952. január

Dr. Mészáros Károly (Csempe) visszaemlékezése
"Úgy hiszem, a tényleges katonai szolgálat (1950-től - szerk.) egy olyan életszakasz az ember életében, amely rossz és jó irányban egyaránt hatással lehet az ember jövőjét illetően. Az én esetemben mindkét értelmezés bevált, hiszen az élet kemény, s megpróbáltatásokkal terhes oldalát is megismer­tem, és tanulságait később hasznosítottam.
1952. január első napjaiban a Szegedi Honvéd Sportszázadhoz kerültem, mint tehetségesnek mondott labdarúgó kapus. A kiválasztás helyesnek bizonyult, szorgalmam, akaraterőm és megszállottságom meghozta az eredményt. Ugyanis bekerültem a Szegedi Honvéd NB I-es csapatába. Olyan játékosok segítettek, mint Baráth János, Palotai János, Sípos István, Mednyánszki Rudolf, Kovács János, Fodor András, Kotász Antal, Machos Ferenc, Bojtos János, Cziráki Arnold, Csáki Béla, Faragó Gyula.
Nem voltam háládatlan, hiszen az 1953. december 31-gyel feloszlatott Szegedi Hon­véd után még tíz évet játszottam megszakítás nélkül a Szegedi Ha­ladás és SZEAC színeiben. Ezalatt voltam a vidék B és C válogatottja, és ami pályafutásom csúcsát jelen­tette, tagja lehettem Puskás Öcsi „A" válogatott csapatának, amely 1956. nyarán a lengyelek ellen mérkőzött a Népstadionban
(kerettagként nem jutott játékhoz, ld. a jelzett időpontban (július 15.) a 48.000 néző előtt játszott mérkőzésről a rövid videót - szerk.).
1954. becsült időpont - kép forrása: Nagy szentesi sportkönyv 2006.

Pályafutásom talán még sikeresebb, ha az ötvenes évek közepén nem akadályozzák meg átigazolá­som az MTK-hoz, vagy később a Bp.-i Honvédhoz. Az aktív játékot 1963. december 31-gyel, 34 évesen befejeztem - mások inspirálására - nem szívesen. Ezt követően két évig a Szegedi Ruhagyár edzőjeként, majd volt csapatom tartalékainak irányításánál tevékenykedtem, továbbá több évtizeden keresztül kapusedzőként foglalkoztam az egyesület igazolt „portásaival".
E feladatot 1988. június 30-cal fejeztem be, és ezzel zárult a sporttal való kapcsolatom, amely életem közel 50 évét tette ki, sok jóval, örömmel és bánattal, amelyből már csak a szép emlékek maradtak meg.
"
Forrás: Nagy szentesi sportkönyv 2006.








Abonyi János visszaemlékezései a Nagy szentesi sportkönyvben - 2006.:
"1951. és 1953. közötti időben Budapesten tanultam, dolgoztam, és mint ipari tanulóként a focit is természetesen folytattam.
1954 őszétől 1956 őszéig katonai szolgálatot teljesítettem. Itt a versenyszerű labdarúgást nem folytattam.
"

Munkaerőtartalékok Hivatalának labdarúgó csapata - Budapest.
Balról a harmadik Abonyi János. A hetedik Dégi István színművész (Makó, 1935. augusztus 21. – Budapest, 1992. november 8.) kétszeres Jászai Mari-díjas magyar színművész).

Forrás: Abonyi János, aktív labdarúgó 1949-66., edző 1976-2002.




"A Szentesi Spartacus labdarúgócsapata 1952-ben alakult meg mint a szövetkezeti dolgozók együttese. Elsõ elnöke Dancsó Imre volt. Általában a járási bajnokságban vitézkedtek több-kevesebb sikerrel, 1968-as megszűnésükig."
Forrás: szentesinfo.hu




1953.


"Nagy múltú szentesi egyesület a Szentesi Vasutas SC, amely egyes források szerint 1928-ban, mások szerint 1930-ban alakult (1930. szerk.). Alapító tagja, majd fõtitkára 1930–51-ig Gerecz Elemér volt. Legendás elnökei közé tartozott Náday Géza, aki egyben Szentes állomásfõnöke is volt. A Szentesi MÁV legjobb eredményeit a II. világháború alatt érte el, amikor a csapat megnyerte a Délvidéki Területi Bajnokságot, és osztályozó meccset játszhatott az NB II-be jutásért. Ezt sajnos nem sikerült megnyernie, így a feljutás elmaradt.
A háború után általában a megyei I. osztályban szerepelt a Vasutas, az 50-es évek korszellemének megfelelõen esetenként Törekvés, esetenként Lokomotív néven. Tudomásunk szerint 1957-ben megyei I. osztályú bajnokságot nyert, de az átszervezések miatt a magasabb osztályba jutás megint elmaradt. Megemlítendõ ebbõl az idõbõl Dora Tóth Imre edzõ, aki évtizedeken keresztül tevékenykedett a csapat körül, és a minden poszton játszó kétlábas csupaszív Váradi Illés, aki40 éves kora felett is aktív játékosa volt a csapatnak. A MÁV volt az anyaegyesülete az elõbb említett Orosz Pálnak, aki a Ferencvárosban játszva olimpiai bajnok lett.
1957 után a járási és megyei II. osztályban játszott a Vasutas, amely 1978-ban szüntette meg a felnõtt csapatát, majd 1982-ben a labdarúgó szakosztályát."
Forrás: szentesinfo.hu


Nádai Ferenc - Buksi 1953-ban - kinek fejesei mindig megtalálták a kapuba az utat

Forrás: Neuné Nádai Csilla gyűjteményéből -------------- Nagy szentesi sportkönyv 2006.

Nádai Ferenc (Buksi) visszaemlékezése a Nagy szentesi sportkönyvben 2006.
"Kötődéseim? Szentes háromnegyed része a rokonom. A Mecs-Balogh, a Szeder família például. Szeder Ferenc a nagyapám volt, kilencven éves korában halt meg. A feleségem családjához is több szentesi família kapcsolható, ő ugyanis Csallány Gábor egykori múzeumigazgatónak az unokája. Két lányunk van, ők már nem Szentesen laknak, de mind a négy unokám Szentesen született.
A másik kötődésem a Tisza. Szentesen volt úgynevezett regatta. Ott volt, ahol a folyó elkanyarodik Mindszent felé, azt a részt Bogarasnak nevezték. Ez a regatta egy úszó csónakház volt. Oda jártak ki Szentesről, én szinte ott nőttem fel, nyáron állandóan kint voltunk. Akkor még rendszeresen közlekedett hajó is a Tiszán, Szeged és Szolnok között. Ma is kijárok minden nap, megnézem a vízállást, ki lehet e már költözni, a motorcsónakommal kerülök egyet, magam építettem, néha evezek vagy horgászok is.
Négyen voltunk testvérek, én vagyok a legfiatalabb, előttem volt Laci bátyám, aki vízipólózott. A nővérem hat évvel volt öregebb és ő előtte járt a legidősebb bátyám, Géza. A sport terén a két bátyám volt rám legnagyobb hatással, Laci igazi sportember volt, a Szentesi MÁV-ban vízipólózott, később Pesten a MÁVAUT főkönyvelője lett. Géza bátyám is sportolt, ő futballozott és én is ezt folytattam. Sajnos egyik bátyám sem él már.
A téli hónapokban nagyon sokat jéghokiztam, felmentem Pestre és ott játszottam. A hatvanas években hagytam abba a focit, mármint a csapatban való játékot, de én még ma is rúgom a labdát, hetenként legalább egyszer a Szakmunkás képző tornatermében. Hívtak en­gem számtalan helyre, de nem tudnék máshol gyökeret ereszteni. Itt lépten-nyomon ismerőssel, barátokkal futok össze, s ha találkozom régi munkatársaimmal, még mindig főnöknek szólítanak. Apámat, aki állomásfőnök volt, mindenki ismerte Szentesen, de én se nagyon maradok le mögötte, úgy gondolom.
Egyszer Ausztráliából kaptam egy levelet, úgy volt címezve, hogy „Buksi" Magyarország, Csongrád megye. Megkaptam!
"
A Nádai család 1944-ben:

Forrás: Neuné Nádai Csilla gyűjteménye
Balról Simon Ede, Nádai Ferenc, Nádai László, ifj.Nádai Géza, Simon Edéné Nádai Ilona, Nádai Gézáné Szeder Jolánka, Simon Márta, Ildikó, id. Nádai Géza, Nádai Ģézáné Ilona, Nádai Ilike




A Füszért csapata a MÁV pályán. Hátuk mögött a sínek és a Garázs sor.
Előttük az ellenfél vélhetően. Időpont csak becsült!

Forrás: Szabó Ili
Az álló sorban a Füszért csapatából: 1. Sinóros Sz. Lajos, 2.  Doszlop László 3. Szabó Dénes4. Nagy Imre, 5. Török József, 7. Kupeczik Laci, 8. Szabó Béla, 9. Juhász Feri, 10. Piti Pista, 11. Szikszai Imre, 12. Mihály Jancsi, 13. Fülöp Ferenc
Az ellenfél csapatából lent: Fuszek = Lupsa Mihály jobb szélen és Borbás Béla középen ül.



1954.
április
Kecskeméti TE - Szentesi Kinizsi 1-1

Forr ás: Nagy szentesi sportkönyv - 2006.


1954. május
május 2. Szentesi Kinizsi

Állnak: Török Lajos, Mikecz Sándor, Bencsik György, Tóth István, Nádai Ferenc, Gazsi Sándor, Radics Béla
Guggolnak: Kádár József, Zsótér István, Gujdár László
Ülnek: Horváth Mihály (Bohóc), Gágyor László, Pólya László
Forrás: Török Lajos hagyatéka - lánya Benárth Pálné révén 2019.02.


A Szentesi Törekvés (MÁV) a Csongrád Megyei 1.o-ban 14. helyen végez 14 ponttal.



A később sikeres játékos és edző, Mikecz Sándor pályájának 4 évtizedéről 1979-ben a Szentesi Élet hasábjain - 1936-ban kezdett focizni, 1954. óta edző:

Forrás: Szentesi Élet



1955.
A szentesi csapat

Forrás: Nagy szentesi sportkönyv - 2006.


A Szentesi Törekvés (MÁV) a Csongrád megye 1.o.-ban 9. helyen végez 22 ponttal.

A Szentesi Kinizsi - vélhetően a csongrádi pályán:

Forrás: Török Lajos hagyatéka - lánya Benárth Pálné révén 2019.02.


Mérkőzés az ötvenes években:

Forrás: Nagy szentesi sportkönyv - 2006.




Géczi Lajos élvonalbeli játékvezető visszaemlékezése - ld. teljes életútját 1971. májusánál:
"Életem első NB I-es mérkőzése Tatán volt. A Tatabánya - Szombathelyi Haladás játszott, 3:l-re nyertek a hazaiak. Nagy izgalommal kezdtem meg a munkámat, és ez az érzés mindvégig megmaradt. Az elsőt még számos játék követte, de mindvégig lámpalázasan kezd­tem a mérkőzést az eltelt játékvezetői pályafutásom 20 éve alatt.
Ha a múlt és napjaink játékát összehasonlítjuk, egyértelműen megállapítható, hogy a játék egyre durvább. A játékosok egyre többet megengednek maguknak. Régen többet fújtak le a bírók, ma az előnyszabályt alkalmazzák, és ettől a játék pergőbb. Néhány évtizede még tisztelték a játékvezetőt, de ez ma sajnos nem így van...
Ma gyorsabb a játék, így nagyobb kondíció kell a bírónak is. A játék felgyorsult, a döntési helyzet nehezebb, ezért többször tévednek a bírók.
"
Forrás: Nagy szentesi sportkönyv - 2006.

Játékvezetői panel Géczi Lajossal:

Forrás: Nagy szentesi sportkönyv - 2006.

Géczi Lajos élvonalbeli játékvezető visszaemlékezése - ld. teljes életútját 1971. májusánál:
"Maradandó, egyben kissé kelle­metlen élményem volt 1955-ben a Törekvés - Szállítók mérkőzés Bu­dapesten a Rákospalota - Újpest pályán, ahol az eredmény l:l-re állt. A mérkőzés végén a rendőrség szállított ki a Nyugati pályaudvarra, mert a Szállítók drukkerei rám támadtak.
Hasonló élményem volt Gyomán az NB III-as mérkőzésen. Itt a feldühödött közönség a 2:2 állás után (Gyoma - Kiskunhalas) üldözőbe vett, így egy kukoricaföldön keresztül menekültem. Folyamatosan szidtak, hallottam a mérges kiáltozásokat: „Szemüveget a bírónak!", „Te, söröshordó!", „Kimenő van a diliházból?!", és a sort még folytathatnám. Szegény bátyám mondta is, hogy „Öcsém! 20 Ft-ért szidatod szegény Anyánkat!" Ebben az időben ugyanis a díjazásunk ilyen szerény volt...
Az aktív játékvezetés befejezése után Budapest vonzáskörzetébe költöztem, így lehetőségem nyílt arra, hogy az NB I-es mérkőzéseket figyelemmel kísérjem. Különösen szívesen jártam a BVSC pályára, Rákospalota-Újpestre, a Megyeri útra stb.
Hosszú pályafutásom egyik meghatározó élménye volt a bécsi Práter Stadion, valamint az a jeles esemény, amikor Puskás Ferenc először hazalátogatott. A Népstadionban láttam játszani az „Arany­csapatot" (1954). Véleményem szerint Puskás minden idők legnagyobb játékosa volt.
"
Forrás: Nagy szentesi sportkönyv - 2006.







1956.
1956. január
január 12.
Janó Györgyöt kinevezik a Kinizsi pálya gondnokává.


1956. február
február 8. Viharsarok lap cikk a Szentesi Kinizsi vezetőségválasztásáról

Forrás: Gulyás Zsolt - Dudás Szabó János unokája


A szentesi csapat:

Forrás: Nagy szentesi sportkönyv - 2006.
Álló sor 3. Mikecz Sándor


Abonyi Sándor visszaemlékezései a Nagy szentesi sportkönyvben - 2006.:
"Teltek, múltak az évek, ahogy kinőttem az ifiből a II csapatba kerültem, a lelkes és híres „Kéknyíl"- be, ahol már idősebb játékosok és az ifiből érkező utánpótlás játszott. Sokat tanultunk az öregektől, akik befogadtak, és baráti szeretettel egyengették az utunkat. Gránicz Pali volt a kapusunk, Kozma, Kandász, Jojó bácsi, Nagy Imre, Néger, Bélteki István és még sokan mások, akiknek már nem jut eszembe a nevük.
A mérkőzés után, a kiszáradt torkú társaság „maflát" ivott, ami 2 dl borból és 3 dl szódavízből állt.
Egy-egy ilyen korsó ital után újjászülettünk, és hazáig nótázva adtuk hírül győzelmünket.
Engem nem zavart, hogy nem az I-es csapatban játszom, hanem a II-ben, mivel a futball sport iránt nagy szeretettel vonzódtam. Az volt a fontos, hogy a hétvégeken focizzak, hogy azt az I-ben vagy II-ben teszem, szinte nem számított. Ha jól emlékszem, három alkalommal játszottam az I-es csapatban. Bizonyára az edző ezen a szinten már többet követelt tőlem, mint amit nyújtottam. Ezért inkább a II-ben játszottam, ahol nagyon jól éreztem magam, mert összetartó, egymást segítő, jó szellemiségű együttes volt.
Minket is elért 1956. elszámoltatása. Tudtuk és éreztük, hogy a futballistákat is figyelik '56 után.
"

Abonyi Sándor életpályája:

Forrás: Nagy szentesi sportkönyv - 2006.

A Szentesi Törekvés (MÁV) a Csongrád megye 1.o.-ban 14. helyen végez 9 ponttal



Szentesi Vörös Meteor - Csongrád megye 2.o. 12. hely





A Szentesi Kinizsi 1956-ban:

Forr ás: Nagy szentesi sportkönyv - 2006.


Szentesi Kinizsi - Magyar Válogatott

Forrás: Nagy szentesi sportkönyv - 2006.


Abonyi János visszaemlékezései a Nagy szentesi sportkönyvben - 2006.:
"1954 őszétől 1956 őszéig katonai szolgálatot teljesítettem. Itt a verseny- szerű labdarúgást nem folytattam. Leszerelésem után anya egyesületemben, a Szentesi Kinizsiben ismét a labdarúgásnak élhettem szabad óráimban, több-kevesebb sikerrel."


Szentesi csapat - a háttérben a Kurca túloldala - hozzávetőlegesen a mai Művelődési Ház magasságában - mely korábban a Köztársaság téri Általános iskola (ma Szentes Erzsébet) konyha és gyakorló kertje volt).
Ekkor még csak a központi pálya volt meg, a Pockos és a Szpari később készült el.

Forrás: Gyulyás Zsolt - a képen szereplő Dudás Szabó János unokája
A képen az álló sor bal szélén fehér ingben Dudás Szabó János, középen fehér ingben id. Nádai Géza

Ugyanekkor és ugyanitt készülhetett fotó a Szentesi Vasutas csapatáról Nádai Gézával:





1956. július
július 15.
Magyarország - Lengyelország Barátságos mérkőzés 4-1
A magyar "A" válogatott keret tagja volt a szentesi származású Dr. Mészáros Károly



Dr. Mészáros Károly - Csempe

Forrás: Nagy szentesi sportkönyv 2006.







1957.

1957. május
május 1.
Abonyi Sándor visszaemlékezései a Nagy szentesi sportkönyvben - 2006.:
" Minket is elért 1956. elszámoltatása. Tudtuk és éreztük, hogy a futballistákat is figyelik '56 után. Így történt ez velem is. Most, hogy emlékeimben kutatom a szépet, megjelenik a rossz, a szomorú emlék is, mivel én is forradalmár voltam. Megvolt az okom arra, hogy részt vegyek egy romlott, gonosz társadalom lerombolásában. A forradalmat a külső hatalom legyőzte, és eljött a számonkérés.
Tehát minden lépésem figyelték. Két biztos pont volt a számomra egy pár évig; a futballpálya és a munkahelyem. Csak köszönettel tartozom ismeretlen védelmezőimnek.
Szép napos idő volt 1957. május 1-jén. A város sportolói (a futballisták is), díszes sportöltözékben vonultak föl. Félelmetes év 1957., hiszen majdnem mindenki részese volt valamilyen formában a forradalomnak, és nagyon kellett vigyázni szóban és cselekedetben is, mert a pufajkások az okot keresték. Ha a delikvensnek volt sapkája azért, ha nem volt sapkája meg azért vitték el.
Bizony, aki oda került, a későbbiekben egy szót sem mert mondani a vendéglátás eseményeiről.
Mint említettem, vonultunk, és igen fegyelmezetten mentünk. Lassan a mostani „fehérház" tájékára értünk, és hallottuk Lengyel elvtárs rekedt hangú köszöntését, majd kiemelten név szerint köszöntött két sorainkban haladó futballistát kiváló teljesítményük elismeréseként.
Majd jött az ismert rigmus: „Éljen és virágozzék a szovjet és magyar nép megbonthatatlan testvéri barátsága!" Utána: „Reszkessenek a sorok között bujkáló gaz ellenforradalmárok! Halál a nép ellenségeire!"
Mindez, amit leírtam, csak szavak. Szavak azok számára, akik nem érezték még sohasem a gyomrukat a torkukban, akiket ok nélkül még soha sem rugdostak és ütlegeltek, akiket még soha sem fenyegettek halállal, kik még soha sem féltek az aktuális hatalom pribékjeitől, azok nem tudják, és soha ne is tudják meg, hogy milyen „szabadságban" éltünk mi az ötvenes években!
Ma, amikor ezeket az emlékező sorokat írom, nincs bennem gyűlölet, harag, mert tudom, hogy nem az én dolgom a számonkérés. Az égi hatalom, mely létezik és rendelkezik mindenki fölött, majd számon kéri tetteinket, és mindenkit érdemei szerint ítél meg.
Ami pedig az én sport pályafutásomat illeti, arról összegzésül csak annyit, hogy nekem nem sikerült sportkarriert befutni, de örülök, hogy amíg tehettem, sportoltam. Hiszem, hogy az a rengeteg munka, amit befektettem, öreg napjaimban pozitívumként visszakapom. Mikor ezt a kis emlékezést lejegyeztem, már hetvenhat éves vagyok, és úgy érzem, a koromnak megfelelő egészségi állapotban. Az apróbb egészségügyi problémák ellenére azt azonban állítom, hogy a sportban szerzett fizikai erőnlétet ma is hasznosítom. Naponta tornázom, kerékpározom, és egy kicsit még dolgozom, kertészkedem a ház körül.
Soraimat tisztelettel ajánlom főleg azoknak a fiataloknak, akik eddig elkerülték a sportlétesítményeket.
"



A Szentesi Kinizsi ifi - megyei bajnok

Forrás: Nagy szentesi sportkönyv - 2006.


1957. szeptember
Abonyi János visszaemlékezései a Nagy szentesi sportkönyvben - 2006.:
"Leszerelésem után anya egyesületemben, a Szentesi Kinizsiben ismét a labdarúgásnak élhettem szabad óráimban, több-kevesebb sikerrel. 1957 őszén kerültem be az első csapatba, mely akkor az NB IlI-ban szerepelt. Ott több poszton is játszottam. Felemelő érzés volt a város első csapatában játszani, hiszen abban az időben a teltházas mérkőzések voltak sorozatban. Tisztelték és szerették a szurkolók a csapatot, mely természetesen kölcsönös volt. Vidéki mérkőzéseinkre is elkísértek szép számmal, ahol a biztatás nem maradt el soha.
Ebben az időszakban Lenner Gyula bácsi és Piszlinger edző volt a csapat irányítója, természetesen nem azonos időben. A csapat tagjai voltak: Gágyor László, Kádár József, Gujdár László, Pólya László, Gazsi Sanyi, Abonyi Sándor, Abonyi János, Gágyor János, Tóth István, Géczi Sándor, Aradi László, Süli Mátyás, Nádai Buksi, Galló Sándor. Több esetben kimaradtam az első csapatból, ami természetesen nem okozott számomra tragédiát, hiszen nem hozza az ember mindig a legjobb formáját, és vigaszként mindig várt a KÉK-NYÍL, ez a feledhetetlenül csodálatos tartalék csapat, melynek intézője Török Pista barátom és Hegyi Imre bácsi, a csapat mindenese volt. Remek emberek alkották ezt a kis együttest, olyanok, akik megérdemlik, hogy nevük ne menjen feledésbe: Horváth Misi, Kandász Feri, Csernák Öcsi, Abonyi Sanyi, Dorogi Laci. Több esetben erősítette a Kéknyűt: Zöldi Laci, Gágyor Jancsi, Galló Sanyi, Gágyor Laci, Mányai Sanyi. A csapat a Járási Bajnokságban szerepelt, ahol bajnokságot is nyert. Több esetben kimagaslóan helyettesítette az első csapatot, meghívásos, barátságos mérkőzéseken.
Egy ilyen alkalom volt, amikor az első csapat nem tudta teljesíteni Gyula, akkor NB II-ben szereplő labdarúgó csapat meghívását, így a Kéknyílra hárult, hogy ennek a nagyon szép meghívásnak eleget tegyen, és felvegye a kemény harcot a nála öt klasszissal jobb ellenféllel. Féltünk nagyon, de nagy gondoskodással készültünk fel a mérkőzésre.
Nem feltartott kézzel mentünk ki a pályára, hanem elszánt győzni akarással, egymás megsegítésével, egymás iránti szeretettel. Ez a tömény kohéziós erő uralkodott ebben a nagyon mostohán kezelt csapatban, mely bebizonyította, hogy tud és szeret focizni, hogy képes nagyot alkotni, bármi áron megküzdeni és győzni.
A mérkőzés félidőben 2:2 -re sikerült, de a félidő után minden energiánkat bevetve, a jó összmunkánkkal 4:2 -re megvertük 1958-ban a híres gyulai NB Il-es ellenfelet. Minden játékos odatette magát, hogy ez a nagyon szép eredmény megszülethessen, de Horváth Misit a kapusunkat, külön ki kell emelni, ő a mezőny fölé nőtt.
Minden játékos szívesen öltötte magára a tartalék csapat mezét, mert vonzó volt a társaság, örömmel vártuk a vasárnapokat, hogy a pályán bizonyítsuk ennek a csapatnak a megtörhetetlen szellemét, szeretetét, toleranciáját.
Én itt szerettem játszani, mert úgy éreztem, hogy megbecsülnek, szeretnek, és igényt tartanak rám. Amennyiben volt nézetkülönbség a játékostársak között, az a legrövidebb időn belül rendeződött kollektív hozzáállással és a feledhetetlen Hegyi Imre bátyánk jó akaratával.
Nagyon fáj nekem, ilyen hosszú idő távlatából is, hogy ez a nagyszerű csapat nem érdemelt meg egy tablót, fényképekkel, mely emléket állít erről az elfelejtett, mostohán kezelt, árva labdarúgó csapatról. Senkit nem szeretnék megbántani, vagy okolni, de a hiányérzetem őszintén elmondtam, ami más labdarúgó társaim véleménye is.
Talán még pótolható, talán még helyre hozható, biztos van még hely a falon.
Kedves Fiatalok! Egy jó csapatot nem szabad feledésbe küldeni, a jó példára mindig szükség van!
Összegezve itteni labdarúgó pályafutásom, azt mondhatom, hogy szép és emlékezetes volt, nagyon baráti, főleg a Kéknyíl csapatában. 1962-ig voltam a Szentesi Kinizsi Labdarúgó Szakosztályban
."


Kinizsi 1957-ben:

Forrás: Szentesi Élet - 2002.07.19.



Nádai Ferenc (Buksi) visszaemlékezése:
"1957-ben Hódmezővásárhelyen készülődött a csapat egy barátságos mérkőzésre. Edzőnk, Piszlinger Ferenc Szegeden lakott, és úgy beszéltük meg, hogy onnan jön Hódmezővásárhelyre. Ezen a napon sem vonat, sem autóbusz nem közlekedett, ezért az edző gyalog, az utolsó pillanatban valósággal beesett az öltözőbe, elnézést kérve a játékosoktól a késésért. Buksi, mint csapatkapitány kijelentette, hogy győzni fogunk, és ezt fájdalomdíjként felajánljuk Feri bácsinak.
Buksi szavát a csapat betartotta, és a mérkőzést 3:l-re megnyertük.
"
Forrás: Nagy szentesi sportkönyv - 2006.





1958.
A Szentesi Kinizsi serdülő csapata:

Forrás: Nagy szentesi sportkönyv - 2006.


A Szentesi Kinizsi ifi csapata:

Forrás: Nagy szentesi sportkönyv - 2006.

Mérkőzés a Kinizsi pályán

Forrás: Nagy szentesi sportkönyv - 2006.


május elsején:

Forrás: Nagy szentesi sportkönyv - 2006.

És az eredeti fénykép:

Forrás: Abonyi János, aktív labdarúgó 1949-66., edző 1976-2002.




Forrás: Nagy szentesi sportkönyv - 2006.



A szentesi csapat

Forrás: ifj. Bodnár János (szül.: 1960.)

A szentesi Kinizsi Honvéd 1958. nyár elején:

Forrás: ifj. Bodnár János (szül.: 1960.)

Szentesi Kinizsi

Forrás: Nagy szentesi sportkönyv - 2006.


június 2. ÉDOSZ Délkerületi Válogatott Bodnár János edzővel:

Forrás: Nagy szentesi sportkönyv - 2006.



Forrás: Nagy szentesi sportkönyv - 2006.


Kinizsi:

Forrás: Garai Sz. Imre



A csapat:

Forrás: Szabó Ili révén Bernáthné Máriától - Török Lajos öröksége


1958. július
A szentesi focicsapat a Balatonon - pontos időpont nem ismert:

Forrás: Abonyi János, aktív labdarúgó 1949-66., edző 1976-2002.
Abonyi, Nagy, Borda, Dömsödi, Csendes, Halász, Horváth, Zöldi




Aradi László - Cila életpályája:

Forrás: Nagy szentesi sportkönyv - 2006.


1958. október
A Kinizsi (?). Időpont becsült.

Forrás: Szabó Ili
2019.04.28. Törökné Ambrus Mária: "Úgy gondolom, hogy aki nagykabátban van, az Török László."
2019.04.30. Pengő László: "A kereskedők csapata. Akiket felismertem: Bodnár János, Blázsik László, Kozma Mihály (üvegboltos) nagykabátban, édesapám Pengő László, Bélteki István (ekkor még Harisház, később Napsugár áruház), Orosz Ziró"
2019.04.30. Szabó Ili: "Guggolók között harmadikTajnai János, sapkában Szabó Dénes."


1959.



1959. november
Szentesi Kinizsi - becsült időpont

Forrás: Gulyás Zsolt



1959. december
december 12.
Szentesi Kinizsi

Forrás: Nagy szentesi sportkönyv - 2006.

És a fenti kép eredetije 1959. december 12-i datálással:

Forrás: Abonyi János, aktív labdarúgó 1949-66., edző 1976-2002.